Psalm 88

From ChoralWiki
Jump to: navigation, search
 P S A L M S78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98

General information

Settings by composers

Other settings possibly not included in the manual list above

Text and translations

Clementine Vulgate (Psalm 87)

Latin.png Latin text

1  Canticum Psalmi, filiis Core, in finem, pro Maheleth ad respondendum. Intellectus Eman
Ezrahitae.
2  Domine, Deus salutis meae, in die clamavi et nocte coram te.
3  Intret in conspectu tuo oratio mea, inclina aurem tuam ad precem meam.
4  Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit.
5  Aestimatus sum cum descendentibus in lacum, factus sum sicut homo
sine adjutorio,
6  inter mortuos liber; sicut vulnerati dormientes in sepulchris,
quorum non es memor amplius, et ipsi de manu tua repulsi sunt.
7  Posuerunt me in lacu inferiori, in tenebrosis, et in umbra mortis.
8  Super me confirmatus est furor tuus, et omnes fluctus tuos induxisti super me.
9  Longe fecisti notos meos a me; posuerunt me abominationem sibi.
  Traditus sum, et non egrediebar;
10  oculi mei languerunt prae inopia. Clamavi ad te, Domine, tota die;
expandi ad te manus meas.
11  Numquid mortuis facies mirabilia? aut medici suscitabunt, et confitebuntur tibi?
12  Numquid narrabit aliquis in sepulchro misericordiam tuam, et veritatem tuam in perditione?
13  Numquid cognoscentur in tenebris mirabilia tua? et justitia tua in terra
oblivionis?
14  Et ego ad te, Domine, clamavi, et mane oratio mea praeveniet te.
15  Ut quid, Domine, repellis orationem meam; avertis faciem tuam a me?
16  Pauper sum ego, et in laboribus
a juventute mea; exaltatus autem, humiliatus sum et conturbatus.
17  In me transierunt irae tuae, et terrores tui conturbaverunt me:
18  circumdederunt me sicut aqua tota die; circumdederunt me simul.
19  Elongasti a me amicum et proximum, et notos meos a miseria.

Church of England 1662 Book of Common Prayer

English.png English text

  A canticle of a psalm for the sons of Core: unto the end, for Maheleth, to answer understanding of Eman the Ezrahite.
1  O Lord God of my salvation, I have cried day and night before thee:
  O let my prayer enter into thy presence, incline thine ear unto my calling.
2  For my soul is full of trouble: and my life draweth nigh unto hell.
3  I am counted as one of them that go down into the pit: and I have been even as a man
that hath no strength.
4  Free among the dead, like unto them that are wounded, and lie in the grave:
who are out of remembrance, and are cut away from thy hand.
5  Thou hast laid me in the lowest pit: in a place of darkness, and in the deep.
6  Thine indignation lieth hard upon me: and thou hast vexed me with all thy storms.
7  Thou hast put away mine acquaintance far from me: and made me to be abhorred of them.
8  I am so fast in prison: that I cannot get forth.
9  My sight faileth for very trouble: Lord, I have called daily upon thee,
I have stretched forth my hands unto thee.
10  Dost thou shew wonders among the dead: or shall the dead rise up again, and praise thee?
11  Shall thy loving-kindness be shewed in the grave: or thy faithfulness in destruction?
12  Shall thy wondrous works be known in the dark: and thy righteousness in the land
where all things are forgotten?
13  Unto thee have I cried, O Lord: and early shall my prayer come before thee.
14  Lord, why abhorrest thou my soul: and hidest thou thy face from me?
15  I am in misery, and like unto him that is at the point to die:
even from my youth up thy terrors have I suffered with a troubled mind.
16  Thy wrathful displeasure goeth over me: and the fear of thee hath undone me.
17  They came round about me daily like water: and compassed me together on every side.
18  My lovers and friends hast thou put away from me: and hid mine acquaintance out of my sight.

Káldi fordítás (87. zsoltár)

Hungarian.png Hungarian text

Zsoltár-ének, Kóre fiainak, végig Maheletre feleletűl, az ezrahi Éman oktatása.
Én szabadúlásom Ura Istene! éjjel nappal kiáltok teelőtted.
Jusson színed elé az én imádságom; hajtsd füledet könyörgésemre.
Mert lelkem eltelt roszakkal; és életem közelget a pokolhoz.
A sírgödörbe lemenőkhöz számláltatom; olyan lettem, mint a segítség nélkül való ember,
a halottak közé bocsátva, mint a sírokban alvó megsebesűltek, kikről többé meg nem emlékezel, és kik a te kezedből kiszakasztattak.
Mély verembe tettek engem, sötétségbe és a halál árnyékába.
Rám nehezűlt a te haragod, és rám hoztad minden hullámodat.
Eltávolítottad tőlem ismerőimet, utálatosságúl tettek engem magoknak. Kézbe adattam, és nincs menekvésem;
szemeim elbágyadnak az inség miatt; hozzád kiáltok, Uram, napestig, hozzád terjesztem ki kezeimet.
Vajjon a holtakon mívelsz-e csodákat? vagy az orvosok fognak föltámasztani, hogy magasztaljanak tégedet?
Beszéli-e valaki a sírban irgalmasságodat, és igazságodat az enyészetben?
Tudják-e a sötétségben csodatételeidet, és igazságodat a feledés földén?
Én azért, Uram, hozzád kiáltok, és reggel megelőz téged imádságom.
Miért veted meg, Uram, imádságomat, s fordítod el tőlem orczádat?
Szegény vagyok és megterhelt ifjúságomtól fogva; ha fölmagasztaltattam is, de megaláztattam és megszégyeníttettem.
Keresztűl megy rajtam a te haragod, és rettentéseid megháborítanak engem.
Körűlvesznek engem, mint a víz egész nap, körűlvesznek engem egyetemben.
Eltávolítottad tőlem barátomat és társamat, és ismerőimet nyomorúságomtól.

Metrical Paraphrase by Joel Barlow, 1786

English.png English text

Loss of friends, and absence of divine grace (L. M.)

1. O God of my salvation, hear
My nightly groan, my daily prayer,
That still employ my wasting breath;
My soul, declining to the grave,
Implores thy sovereign power to save
From dark despair and lasting death.

2. Thy wrath lies heavy on my soul,
And waves of sorrow o'er me roll,
While dust and silence spread the gloom:
My friends beloved in happier days,
The dear companions of my ways,
Descend around me to the tomb.

3. As lost in lonely grief I tread
The mournful mansions of the dead,
Or to some thronged assembly go:
Through all alike I rove alone,
While, here forgotten there unknown,
The change renews my piercing woe.

4. And why will God neglect my call?
Or who shall profit by my fall,
When life departs and love expires?
Can dust and darkness praise the Lord?
Or wake or brighten at his word,
And tune the harp with heavenly choirs?

5. Yet, through each melancholy day,
I've prayed to Thee and still will pray,
Imploring still thy kind return —
But O! My friends, my comforts, fled,
And all my kindred of the dead
Recall my wandering thoughts to mourn.