English metrical New Version (Tate/Brady)
English text
Thy chast'ning wrath, O Lord, restrain,
Though I deserve it all;
Nor let at once on me the storm
Of thy displeasure fall.
In ev'ry wretched part of me
Thy arrows deep remain;
Thy heavy hand's afflicting weight
I can no more sustain.
My flesh is one continued wound,
Thy wrath so fiercely glows;
Betwixt my punishment and guilt
My bones have no repose.
My sins, that to a deluge swell,
My sinking head o'erflow,
An for my feeble strength to bear
Too vast a burden grow.
Stench and corruption fill my wounds,
My folly's just return;
With trouble I am warp'd and bow'd,
And all day long I mourn.
A loath'd disease afflicts my loins,
Infecting ev'ry part;
With sickness worn, I groan and roar,
Through anguish of my heart.
The Second Part
But, Lord, before thy searching eyes
All my desires appear;
And sure my groans have been too loud
Not to have reach'd thine ear.
My heart's opprest, my strength decay'd,
My eyes depriv'd of light;
Friends, lovers, kinsmen, gaze aloof
On such a dismal sight.
Meanwhile the foes that seek my life
Their snares to take me set;
Vent slanders, and contrive all day
To forge some new deceit.
But I, as if both deaf and dumb,
Nor heard, nor once replied;
Quite deaf and dumb, like one whose tongue
With conscious guilt is tied.
For, Lord, to thee I do appeal,
My innocence to clear;
Assur'd that thou, the righteous God,
My injur'd cause wilt hear.
Hear me, said I, lest my proud foes
A spiteful joy display,
Insulting if they see my foot
But once to go astray.
And, with continual grief opprest,
To sink I now begin:
To thee, O Lord, I will confess,
To thee bewail my sin.
But whilst I languish, my proud foes
Their strength and vigour boast;
And they that hate me without cause
Are grown a dreadful host.
E'en they whom I oblig'd return
My kindness with despite;
And are my enemies, because
I choose the path that's right.
Forsake me not, O Lord my God,
Nor far from me depart;
Make haste to my relief, O thou
Who my salvation art.
|
Káldi fordítás (37. zsoltár)
Hungarian translation
Dávid zsoltára, emlékeztetésűl, a szombatról.
Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, és haragodban ne dorgálj meg engem;
mert a te nyilaid belém szegeztettek, és megnehezítetted rajtam kezedet.
Nincs épség testemben a te haragod szine miatt; nincs nyugalma csontaimnak bűneim szine miatt.
Mert gonoszságaim fölűlhaladták fejemet; és rám súlyos teherként nehezűltek.
Megbűzhödtek és senyvedtek sebhelyeim az én balgatagságom miatt.
Nyomorúlttá lettem és igen meggörbíttettem; napestig szomorkodva járok vala.
Mert ágyékaim telvék csalatkozásokkal, és nincs épség testemben.
Megsanyargattattam és igen megaláztattam; jajgaték szivem fohászkodása miatt.
Uram! előtted van minden kivánságom, és fohászkodásom tőled nincs elrejtve.
Szivem megháborodott, elhagyott engem erőm; és szemem világa sincs velem.
Barátim és feleim ellenem közeledtek és állottak; és a kik mellettem voltak, távol állának;
és erőszakot cselekvének, kik lelkemet keresték; és kik romlásomra törekedtek, hiuságokat szólottak, és egész nap álnokságokról gondolkodtak.
Én pedig, mint a siket, nem hallám, és mint a néma, ki nem nyitja föl száját.
És levék, mint a nem halló ember, és kinek szájában nincsenek ellenmondások.
Mert, Uram! tebenned bíztam; te meghallgatsz engem, Uram Istenem!
Azért mondottam: Ne örűljenek valaha rajtam ellenségeim! midőn megtántorodnak lábaim, nagyokat ne szóljanak rólam.
Mert én az ostorokra kész vagyok, és fájdalmam előttem van mindenkoron.
Mert én gonoszságomat megvallom, és bűnömről gondolkodom.
Ellenségeim pedig élnek, és erőt vettek rajtam; és megsokasodtak, kik gonoszúl gyűlölnek engem.
Kik jóért roszszal fizetnek, rágalmaztak engem, mivel a jót követtem.
Ne hagyj el engem, Uram, Istenem! ne távozzál tőlem.
Figyelmezz az én segítségemre, Uram, üdvösségem Istene!
|