Psalm 9
| Table of Psalms << Psalm 9 >> | ||||||||||||||
General information
Settings by composers
- Christoph Dalitz (Bicinium, in German, French, or English)
- Gabriel Möhlich (vv. 2-3 in German)
Text & translations
Clementine Vulgate (Psalm 9)
Latin text
1 In finem, pro occultis filii. Psalmus David.
2 Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo ; narrabo omnia mirabilia tua.
3 Lætabor et exsultabo in te ; psallam nomini tuo, Altissime.
4 In convertendo inimicum meum retrorsum ; infirmabuntur, et peribunt a facie tua.
5 Quoniam fecisti judicium meum et causam meam ; sedisti super thronum, qui judicas justitiam.
6 Increpasti gentes, et periit impius : nomen eorum delesti in æternum, et in sæculum sæculi.
7 Inimici defecerunt frameæ in finem, et civitates eorum destruxisti. Periit memoria eorum cum sonitu ;
8 et Dominus in æternum permanet. Paravit in judicio thronum suum,
9 et ipse judicabit orbem terræ in æquitate : judicabit populos in justitia.
10 Et factus est Dominus refugium pauperi ; adjutor in opportunitatibus, in tribulatione.
11 Et sperent in te qui noverunt nomen tuum, quoniam non dereliquisti quærentes te, Domine.
12 Psallite Domino qui habitat in Sion ; annuntiate inter gentes studia ejus :
13 quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est ; non est oblitus clamorem pauperum.
14 Miserere mei, Domine : vide humilitatem meam de inimicis meis,
15 qui exaltas me de portis mortis, ut annuntiem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion :
16 exultabo in salutari tuo. Infixæ sunt gentes in interitu quem fecerunt ; in laqueo isto quem absconderunt comprehensus est pes eorum.
17 Cognoscetur Dominus judicia faciens ; in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.
18 Convertantur peccatores in infernum, omnes gentes quæ obliviscuntur Deum.
19 Quoniam non in finem oblivio erit pauperis ; patientia pauperum non peribit in finem.
20 Exsurge, Domine ; non confortetur homo : judicentur gentes in conspectu tuo.
21 Constitue, Domine, legislatorem super eos, ut sciant gentes quoniam homines sunt.
Church of England 1662 Book of Common Prayer
English text
1 I will give thanks unto thee, O Lord, with my whole heart : I will speak of all thy marvellous works.
2 I will be glad and rejoice in thee : yea, my songs will I make of thy Name, O thou most Highest.
3 While mine enemies are driven back : they shall fall and perish at thy presence.
4 For thou hast maintained my right and my cause : thou art set in the throne that judgest right.
5 Thou hast rebuked the heathen, and destroyed the ungodly : thou hast put out their name for ever and ever.
6 O thou enemy, destructions are come to a perpetual end : even as the cities which thou hast destroyed, their memorial is perished with them.
7 But the Lord shall endure for ever : he hath also prepared his seat for judgement.
8 For he shall judge the world in righteousness : and minister true judgement unto the people.
9 The Lord also will be a defence for the oppressed : even a refuge in due time of trouble.
10 And they that know thy Name will put their trust in thee : for thou, Lord, hast never failed them that seek thee.
11 O praise the Lord which dwelleth in Sion : shew the people of his doings.
12 For when he maketh inquisition for blood, he remembereth them : and forgetteth not the complaint of the poor.
13 Have mercy upon me, O Lord; consider the trouble which I suffer of them that hate me : thou that liftest me up from the gates of death.
14 That I may shew all thy praises within the ports of the daughter of Sion : I will rejoice in thy salvation.
15 The heathen are sunk down in the pit that they made : in the same net which they hid privily, is their foot taken.
16 The Lord is known to execute judgement : the ungodly is trapped in the work of his own hands.
17 The wicked shall be turned into hell : and all the people that forget God.
18 For the poor shall not alway be forgotten : the patient abiding of the meek shall not perish for ever.
19 Up, Lord, and let not man have the upper hand : let the heathen be judged in thy sight.
20 Put them in fear, O Lord : that the heathen may know themselves to be but men.
Káldi fordítás
Hungarian translation
- Hála a nyert segélyért; könyörgés a szegények védelmeért.
- Végig, fia titkaiért, Dávid zsoltára.
Hálát adok neked Uram! teljes szivemből; elbeszélem minden csodádat,
vigadok és örvendezek benned; dicséretet mondok a te nevednek, oh Fölséges!
Hátratérvén ellenségeim, elgyengűlnek és elvesznek színed elől;
mert végrehajtottad itéletemet és ügyemet; a királyi széken ültél, ki igazsággal itélsz.
Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; nevöket eltörlötted örökre és mindörökön örökre.
Az ellenség kardjai végkép ellankadtak; az ő városaikat lerontottad. Elveszett emlékezetök, mint a hang.
De az Úr örökké megmarad; királyi székét elkészítette itéletre;
és ő itéli meg a föld kerekségét igazán, megitéli a népeket igazsággal.
Az Úr menedéke lőn a szegénynek, segítője alkalmas időben, a szorongatásban.
És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, mert nem hagyod el, a kik keresnek téged Uram!
Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; hirdessétek a pogányok között végzéseit;
mert a vér boszúlója megemlékezett róluk; nem feledte el a szegények kiáltását.
Könyörűlj rajtam, Uram! lásd ellenségeimtől való megaláztatásomat;
ki fölemelsz engem a halál kapuiból, hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
Örvendezni fogok szabadításodon; a pogányok elsülyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
E tőrben, melyet elrejtettek, fogatott meg az ő lábok.
Majd megismertetik az Úr, hogy itéletet teszen; kezei cselekedeteiben fogatott meg a bűnös.
Pokolba térjenek a bűnösök, mind a népek, kik elfeledik az Istent.
Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; a szegények tűrése nem vesz el mindvégig.
Kelj föl, Uram! ne erősödjék meg az ember; itéltessenek meg a népek színed előtt.
Rendelj, Uram! törvényhozót föléjök: tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
Miért távoztál, Uram, meszsze, elfordúlsz az alkalmas időben, a szorongatásban?
Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
mert a bűnös dicsekszik lelke kivánságaiban, és a gonosz áldja magát.
A bűnös megkeseríti az Urat, haragja nagysága szerint nem néz semmit.
Nincs Isten az ő színe előtt; utai meg vannak fertőztetve minden időben.
Eltávolíttatnak itéleteid az ő orczája elől, minden ellenségén uralkodni akar.
Mert mondá szivében: Nem fogok ingadozni, nemzedékről nemzedékre, baj nélkül leszek.
Szája telve átokkal és keserűséggel és álnoksággal; nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, hogy megölje az ártatlant.
Szemei a szegényre néznek; leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán.
Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, magához vonván őt.
Tőrében lenyomja őt, meghajol és rohan, midőn hatalmába ejti a szegényeket.
Mert mondá szivében: Elfelejtkezett az Isten, elfordította orczáját, hogy mindvégig ne lásson.
Kelj föl, Uram, Isten! emeld föl kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről.
A gonosz miért ingerlette az Istent? mert mondá szivében: Nem fog számra venni.
Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, hogy kezedbe ejtsd őket.
Rád van hagyva a szegény; te leszesz az árva segítője.
Törd el a bűnös és gonosztevő karját; keresni fogják az ő bűnét, és nem találják.
Az Úr országlani fog örökké és mindörökön örökké; ti pogányok, elvesztek az ő földéről.
A szegények kivánságát meghallgatta az Úr; szivök készületeit meghallotta a te füled:
hogy itéletet tégy az árvának és alázatosnak, hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.