English metrical New Version (Tate and Brady)
 English text
To celebrate thy praise, O Lord,
I will my heart prepare;
To all the list'ning world thy works,
Thy wondrous works, declare.
The thought of them shall to my soul
Exalted pleasure bring;
Whilst to thy Name, O thou most High,
Triumphant praise I sing.
Thou mad'st my haughty foes to turn
Their backs in shameful flight;
Struck with thy presence, down they fell,
They perish'd at thy sight.
Against insulting foes, advanc'd,
Thou didst my cause maintain;
My right asserting from thy throne,
Where truth and justice reign.
The insolence of heathen pride
Thou hast reduc'd to shame;
Their wicked offspring quite destroy'd,
And blotted out their name.
|
Mistaken foes! your haughty threats
Are to a period come;
Our city stands, which you design'd
To make our common tomb.
The Lord for ever lives, who has
His righteous throne prepar'd,
Impartial justice to dispense;
To punish or reward.
God is a constant sure defence
Against oppressing rage;
As troubles rise, his needful aids
In our behalf engage.
All those who have his goodness prov'd
Will in his truth confide;
Whose mercy ne'er forsook the man
That on his help relied.
Sing praises, therefore, to the Lord,
From Sion, his abode;
Proclaim his deeds, till all the world
Confess no other God.
|
The Second Part.
When he inquiry makes for blood,
He calls the poor to mind;
The injur'd humble man's complaint
Relief from him shall find,
Take pity on my troubles, Lord,
Which spiteful foes create,
Thou, that hast rescu'd me so oft
From death's devouring gate.
In Sion then I'll sing thy praise,
To all that love thy name;
And with loud shouts of grateful joy
Thy saving pow'r proclaim.
Deep in the pit they digg'd for me
The heathen pride is laid;
Their guilty feet to their own snare
Are heedlessly betray'd.
Thus, by the just returns he makes,
The mighty Lord is known;
While wicked men by their own plots
Are shamefully o'erthrown.
|
No single sinner shall escape
By privacy obscur'd;
Nor nation from his just revenge
By numbers be secur'd.
His suff'ring saints, when most distress'd,
He ne'er forgets to aid;
Their expectation shall be crown'd,
Though for a time delay'd.
Arise, O Lord, assert thy pow'r,
And let not man o'ercome;
Descend to judgment, and pronounce
The guilty heathen's doom.
Strike terror through the nations round,
Till, by consenting fear,
They to each other, and themselves,
But mortal men appear.
|
English text
1. With heart and mouth unto the Lord
Will I sing laud and praise:
And speak of all his wondrous works,
And them declare always.
2. I will be glad and much rejoice
In thee, O Lord most high:
And make my tongue extol thy name
Above the starry sky.
3. For that my foes are driven back,
And turned unto flight:
They fall down flat and are destroyed,
By thy great force and might,
4. Thou hast revenged all my wrong,
My grief, and all my grudge,
Thou dost with justice hear my cause
Most like a righteous judge.
5. Thou dost rebuke the heathen folk,
And wicked so confound:
That afterward the memory
of them cannot be found.
|
6. My foes thou hast made good despatch,
And all their towns destroyed:
Thou hast their fame with them defaced
Through all the world so wide.
7. Know thou that he which is above
For ever more shall reign:
And in the seat of equity
True judgment will maintain.
8. With justice he will keep and guide
the world and every wight:
And so will yield with equity
To every man his right.
9. He is protector of the poor,
What time they be oppressed:
He is in all adversity
their refuge, and their rest.
10 All they that know thy holy name
Therefore shall trust in thee:
For thou forsakest not their suit,
In their necessity.
|
The Second Part
11. Sing psalms therefore unto the Lord
That dwells in Zion hill:
Publish among all nations,
His noble acts and will.
12. For he is mindful of the blood,
Of those that be oppressed:
Forgetting not the afflicted heart,
That seeks to him for rest.
13. Have mercy Lord on me poor wretch
Whose enemies still remain
Which from the gates of death art wont
To raise me up again;
14. In Zion that I might set forth
Thy praise with heart and voice
And that in thy salvation (Lord)
My soul might still rejoice.
15. The Heathen stick fast in the pit
That they themselves prepared:
And in the net that they did set,
Their own feet fast are snared.
|
16. God showeth judgments which were good
For every man to mark;
When as you see the wicked men,
Lie trapped in his own work.
17. The wicked and the sinful men
Go down to hell for ever
And all the people of the world
That will not God remember.
18. But sure the Lord will not forget
The poor man's grief and pain;
The patient people never look
For help of God in vain.
19. O Lord arise lest men prevail,
That be of worldly might
And let the heathen folk receive
Their judgment in thy sight.
20. Lord strike such terror, fear and dread
Into the hearts of them:
That they may know assuredly,
They be but mortal men.
|
Káldi fordítás
 Hungarian translation
Hála a nyert segélyért; könyörgés a szegények védelmeért.
Végig, fia titkaiért, Dávid zsoltára.
Hálát adok neked Uram! teljes szivemből; elbeszélem minden csodádat,
vigadok és örvendezek benned; dicséretet mondok a te nevednek, oh Fölséges!
Hátratérvén ellenségeim, elgyengűlnek és elvesznek színed elől;
mert végrehajtottad itéletemet és ügyemet; a királyi széken ültél, ki igazsággal itélsz.
Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; nevöket eltörlötted örökre és mindörökön örökre.
Az ellenség kardjai végkép ellankadtak; az ő városaikat lerontottad. Elveszett emlékezetök, mint a hang.
De az Úr örökké megmarad; királyi székét elkészítette itéletre;
és ő itéli meg a föld kerekségét igazán, megitéli a népeket igazsággal.
Az Úr menedéke lőn a szegénynek, segítője alkalmas időben, a szorongatásban.
És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, mert nem hagyod el, a kik keresnek téged Uram!
Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; hirdessétek a pogányok között végzéseit;
mert a vér boszúlója megemlékezett róluk; nem feledte el a szegények kiáltását.
Könyörűlj rajtam, Uram! lásd ellenségeimtől való megaláztatásomat;
ki fölemelsz engem a halál kapuiból, hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
Örvendezni fogok szabadításodon; a pogányok elsülyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
E tőrben, melyet elrejtettek, fogatott meg az ő lábok.
Majd megismertetik az Úr, hogy itéletet teszen; kezei cselekedeteiben fogatott meg a bűnös.
Pokolba térjenek a bűnösök, mind a népek, kik elfeledik az Istent.
Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; a szegények tűrése nem vesz el mindvégig.
Kelj föl, Uram! ne erősödjék meg az ember; itéltessenek meg a népek színed előtt.
Rendelj, Uram! törvényhozót föléjök: tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
Miért távoztál, Uram, meszsze, elfordúlsz az alkalmas időben, a szorongatásban?
Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
mert a bűnös dicsekszik lelke kivánságaiban, és a gonosz áldja magát.
A bűnös megkeseríti az Urat, haragja nagysága szerint nem néz semmit.
Nincs Isten az ő színe előtt; utai meg vannak fertőztetve minden időben.
Eltávolíttatnak itéleteid az ő orczája elől, minden ellenségén uralkodni akar.
Mert mondá szivében: Nem fogok ingadozni, nemzedékről nemzedékre, baj nélkül leszek.
Szája telve átokkal és keserűséggel és álnoksággal; nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, hogy megölje az ártatlant.
Szemei a szegényre néznek; leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán.
Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, magához vonván őt.
Tőrében lenyomja őt, meghajol és rohan, midőn hatalmába ejti a szegényeket.
Mert mondá szivében: Elfelejtkezett az Isten, elfordította orczáját, hogy mindvégig ne lásson.
Kelj föl, Uram, Isten! emeld föl kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről.
A gonosz miért ingerlette az Istent? mert mondá szivében: Nem fog számra venni.
Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, hogy kezedbe ejtsd őket.
Rád van hagyva a szegény; te leszesz az árva segítője.
Törd el a bűnös és gonosztevő karját; keresni fogják az ő bűnét, és nem találják.
Az Úr országlani fog örökké és mindörökön örökké; ti pogányok, elvesztek az ő földéről.
A szegények kivánságát meghallgatta az Úr; szivök készületeit meghallotta a te füled:
hogy itéletet tégy az árvának és alázatosnak, hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.
|
Latin text